A 44-es Forradalom

A fordulópont 2044 tavaszán következett be. A Komisszáriátus vezetői a felső szintek energiaellátását zavartalanul fenntartották, miközben a Beta szinteken sötétben és állott levegőben éltek a családok. Az élelmiszer-fejadagok visszatartása, a gyógyszerelosztásban tapasztalt hiányosságok és a hivatalnokok önkényes döntései felkorbácsolták az indulatokat. Végül Április 10-én a Beta-4 lakói tüntetésekbe kezdtek a Komisszáriátus kirendeltségeinél, amelyekhez órákon belül az összes Beta szint is csatlakozott.

A villámforradalom

A helyzet pár nap alatt eszkalálódott és a Komisszáriátus kétségbeesett lépéseket tett a hatalom megtartására. Az Alpha és Beta szinteket elkülönítették, a tiltakozókat pedig erőszakkal oszlatták fel. A város idegrendszerét – a mesterséges intelligencia agenteket – is bevetették a lázadás megfékezésére. A liftek és szellőzőrendszerek leállítása bénultságot okozott: a lakók megtapasztalták, milyen az élet a város „lélegzete” nélkül, amikor 38°C a levegő hőmérséklete.
Ez egészen odáig fajult, 2044. április 11-én hogy végül a Beta szinten élő polgárok megostromolták a blokádot. A rendőrség emberei engedélyt kaptak éles lőfegyver használatára a nap végére nyolcan meghaltak és több tucatnyian megsebesültek. A városban kitört a forradalom.

Az AI agentek bevetése

A Komisszáriátus az AI agenteket is a lakosság ellen fordította.

• Helios: célzott áramkimaradásokat rendelt el a tiltakozó szektorokban, miközben a felső szintek fényben úsztak.
• Ploutos: zárolta a készleteket, így a sztrájkoló munkások családjai éheztek.
• Argus: a kamerahálózattal követte a szervezkedőket, automata zárakkal rekesztett el folyosókat.
• Hermes: megakadályozta, hogy a felkelők üzenetei eljussanak a szomszédos szintekre.

A lakosság sokáig úgy élte meg, mintha maga a város fordult volna ellenük: a liftek nem indultak, a világítás kialudt, a boltok zárva maradtak. A forradalmároknak így nemcsak hivatalnokokkal és rendfenntartókkal, hanem magával a várossal is meg kellett küzdeniük. Mérnökök és technikusok rögtönzött hackekkel és szabotázzsal próbálták kijátszani az agenteket, folyosókat nyitva vagy hamis készletadatokat generálva.

A Bukás

Az alsóbb szinteken sokkal többen éltek, valamint a Beta szinteken élő rendvédelmi erők gyorsan átálltak a forradalmárok oldalára. Április 12-én délben végül az Alpha szintek rendfenntartói megadták magukat, mert nem látták értelmét a további harcnak.

Amikor a Komisszáriátus elvesztette az irányítást, egy belső frakció kétségbeesett lépésre szánta el magát: Helioson keresztül szabotálni próbálták mindkét fúziós reaktor hűtőrendszerét. Ha sikerrel járnak, elpusztíthatták volna a reaktorokat, azonban Helios biztonsági protokolljai meggátolták a parancs teljes végrehajtását. Az fúziós erőművek vészleállás hajtottak végre, és egyedül a tórium reaktorok látták el elektromossággal a várost. Urbs Aeternát napokig bénultság sújtotta, de a totális katasztrófa elmaradt.

Az Alfa szintek rendfenntartói ekkor szintén átálltak, miután látták, hogy a Komisszáriátus képes lett volna a várost is feláldozni. Másnap Április 13-án a vezetés végül formázta és/vagy megsemmisítette az általuk végrehajtott visszaéléseket bizonyító adattárolókat; az áruló belső frakció tagjai pedig csoportos öngyilkosságot követtek el mielőtt az ellenállók kezére juthattak volna.

A forradalom öröksége

A forradalom gyorsan véget ért, de következményei hosszú távon meghatározták Eterna jövőjét. A lakosság új kormányzati struktúrát hozott létre, amely a demokratikus részvételen és a közösségi döntéshozatalon alapult. Az új rendszer célja az volt, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló elnyomás és igazságtalanság.
Szektorok és szintek alakítottak tanácsokat, amelyek rövid idő alatt összehangolták a működésüket. Küldötteket választottak, és ezek a küldöttek közösen kényszerítették a Komisszáriátus maradék tagját a lemondásra.
A hatalom így a nép kezébe került.

A város átnevezése

2044-re a város lakói már rég nem használták a hivatalos latin eredetű nevet. A mindennapokban Eterna volt az otthonuk, röviden és magyarosan ejtve, mert közvetlenebb és emberibb volt, mint az idegenül csengő Urbs Aeterna. Amikor a forradalom győzött, és a nép új korszakot hirdetett, természetesnek érezték, hogy az „új város” hivatalos neve is ez legyen.
Így született meg Eterna – az utolsó Város, a túlélés szimbóluma.

Az új rendszer

A forradalom után létrejött politikai berendezkedés három szinten működött:

1. Szintek – önkormányzati réteg (Szinttanácsok és Prefektusok)
2. Város – központi irányítás (Eternai Szenátus és Főprefektus)

A Szinttanácsok spontán szerveződésekből alakultak ki, a Szenátus eredetileg válságtanács volt, amelyet később állandósítottak.

Az eternai identitás születése

A Komisszáriátus közel hét éven át tartó, szintek szerinti elnyomó rendszere a Beta szinteken élő összes nemzetiséget egyformán sújtotta, a szigorú kvótáktól kezdve az energiaellátás korlátozásáig. Ez a közös sors lassan felülírta a régi világ nemzeti ellentéteit, és a túlélésért folytatott mindennapos küzdelem kohójában egy új, egységes "eternai" identitás kezdett alakot ölteni, amely a sorsközösségen alapult, nem a származáson. Ez az egység a 2044-es forradalom során csúcsosodott ki, amikor a különböző nemzetiségű lakosok együtt harcoltak a barikádokon, és ez a szolidaritás győzte meg a Beta szintek rendfenntartó erőit is az átállásról. A forradalom győzelme után ez a közös küzdelem vált az új Eterna alapkövévé, amelynek lakóhelyi alapon szerveződő Szenátusa a mai napig tükrözi a felkelésben született, nemzetiségeken átívelő egységet.

Az eternaiak a 2044-es forradalmat nem a félelem, hanem a felszabadulás pillanataként őrzik. Úgy tekintenek rá, mint amikor először dönthettek maguk a sorsukról. A Komisszáriátus éveit nehéz, de szükséges időszaknak tartják; Eterna megszületését viszont a szabadság hajnalának.