A Hamvak Kora

A 2037-es háború után a Kárpát-medencében nem maradt más, csak rom és füst. A hidak leszakadtak, a folyók habját mérgezett hamu szennyezte, a városok kihaltak. De az igazi pokol csak ezután következett. Ez volt a Hamvak Kora, az első generáció ideje, amely nem a reményről, hanem a puszta, állatias túlélésről szólt.

A Túlélők nemzedéke

Első generáció (2037–2060)

A Nukleáris Tél és az Ultraibolya Tavasz

A robbanásokat követő első évtized a Nukleáris Tél volt. A légkörbe került por és korom eltakarta a napot, örökös szürkületbe borítva a tájat. A hőmérséklet drasztikusan lezuhant, fekete, sugárzó hó hullott az égből. A növényzet kipusztult, az állatok elhullottak, a folyók befagytak. Nem volt mit enni.

Ebben az évtizedben halt meg a lakosság több mint 80%-a. A halál oka nemcsak a sugárzás vagy a hideg volt, hanem az éhezés és az abból fakadó totális erőszak. A társadalom szövete elszakadt. A túlélés egyetlen szabálya maradt: az erős megeszi a gyengét. A kannibalizmus mindennapossá vált. A családok már nem menedéket jelentettek, hanem falkákat, amelyek más családokra vadásztak. A városok romjai halálcsapdákká váltak, ahol fegyveres bandák portyáztak élelemért és emberhúsért.

Az évtized végén a por lassan leülepedett, és visszatért a nap. De ez nem a megváltás hozott, hanem az Ultraibolya tavaszt. A sérült ózonrétegen áthatoló, gyilkos erejű sugárzás megégette a bőrt, vakságot és daganatokat okozott. A meggyötört túlélőknek most ezzel a láthatatlan ellenséggel kellett megküzdenie.

A társadalom bukása

Az életben maradottak csak a legkegyetlenebbek, vagy a legszerencsésebbek közül kerülhettek ki. Ennek alapján kétféle közösség kezdett kialakulni:

• Zsákmányszerzők: A kannibál falkákból és rablóbandákból álló csoportok, akiket karizmatikus, de könyörtelen vezérek tartottak össze. Számukra a fosztogatás és a rabszolgatartás maradt a túlélés egyetlen módja. Ők lettek a későbbi hadurak előképei.

• Erődített közösségek: Olyan csoportok, amelyeknek sikerült egy védhető helyen – tanyán, faluban, gyártelepen – megvetniük a lábukat. Vezetésüket gyakran gyakorlati tudással rendelkező emberek vették át: mérnökök, orvosok, volt katonák. A rendet és a fegyelmet vassal tartották fenn, de céljuk nem a fosztogatás, hanem a közösség védelme és az újjáépítés volt.

Ebben az időben a csecsemőhalandóság extrém magas volt, a várható élettartam pedig alig haladta meg a 30 évet. Az állami intézmények teljes hiányában rövid életű, demokratikus tanácsokkal is próbálkoztak, de ezeket szinte mindig elsöpörte az erőforráshiány vagy egy külső támadás.

A tudás elvesztése

Az EMP-hatás és az AI-agentek eltűnése miatt a modern technológia némán rozsdásodott. Az első generáció még emlékezett a régi világra, de a tudásuk használhatatlan volt alapanyagok és energia nélkül. A gyakorlati tudás értékelődött fel ebben az időben: a kovács, a gyógyító, a földműves vált a közösség legfontosabb tagjává. Az oktatás megszűnt, helyét a szájhagyomány vette át, ami gyorsan torzult és keveredett a babonákkal, főleg a Hamvak korában születettek körében.

A lőfegyverek még működtek, de a lőszerhiány miatt ritka kincsnek számítottak. A mindennapi harcokban újra a kardok, íjak és lándzsák vették át a főszerepet. A technológia a középkori szintre süllyedt vissza.

A vallás újjászületése

Az egyházak szervezete megsemmisült. A túlélők a keresztény hagyományokból táplálkozva próbáltak értelmet találni a szenvedésben. Megszülettek a neo-keresztény szekták. Közös hitük szerint a háború a „Tisztulás napja” volt, ahol az igazak a tűzben a mennybe emelkedtek. A túlélők a „bűnös maradék”, akiknek egy életen át tartó vezekléssel kell bizonyítaniuk, hogy méltók az üdvösségre. A vezérek gyakran isteni kiválasztottként, prófétaként tekintettek magukra.

Az Elsőszülöttek nemzedéke

Második generáció (2060–2085)

A túlélés alapegysége a családokból szerveződő, 10-30 családot tömörítő közösség lett. A társadalom hierarchiája egyértelművé vált: vezetők, harcosok, dolgozók és szolgák. A vallás központi eleme a tűz lett, mint a megtisztulás szimbóluma. Megjelentek a rituális bűnégetések: a bűnösöket máglyán égették el, mert hitük szerint a tűz általi halál megtisztítja a lelket, és esélyt ad a mennybemenetelre.

Az írás-olvasás különleges képességgé vált, egy-egy megmaradt könyv szent ereklyének számított. A tudás és a mítosz végérvényesen összemosódott.

Ez a korszak volt szent Anada felemelkedésésnek és vallásának ideje is.

A Törzsek nemzedéke

Harmadik generáció (2085–2100)

A közösségek nagyobb törzsekké olvadtak össze, saját törvényekkel és tanácsokkal. Megjelentek az első erődített városok és a karavánutakon újraindult a kereskedelem.

Ekkor emelkedtek fel a Tudós Városok (Debrecen, Szeged, Kolozsvár), ahol az egyetemek és könyvtárak romjain megmaradt a régi világ tudásának egy töredéke. Az itt élő és tanuló „alkimisták” a 19. századi tudomány szintjét képviselték: ismerték a kémiát, a fizikát, az orvoslást. A törzsek felismerték a bennük rejlő erőt, és védelmük alá vonták ezeket a városokat, cserébe a tudásért: jobb fegyverekért, malmokért, gyógymódokért. Egy alkimista birtoklása katonai és gazdasági előnyt jelenthetett.

A vallás tovább színesedett, Anada kultusza is ekkor terjedt el robbanásszerűen, de a törzsek közötti hitbéli különbségek gyakran vezettek konfliktusokhoz és fegyveres összetűzésekhez.

Az Uradalmak nemzedéke

Negyedik generáció (2100–2118) A törzsi háborúk győzteseiből hadurak lettek, akik proto-feudális uradalmakat hoztak létre. A lakosság száma ekkorra stabilizálódott 1,5–2 millió fő körül, amely kb. 15–20 kisebb-nagyobb, egymással folyamatosan versengő fejedelemségre oszlott. A társadalom nagy része jobbágyi sorban élt, a hadurak pedig adót és katonai szolgálatot követeltek cserébe a védelemért.

Eterna kapunyitása

A magyar nyelv maradt a domináns, de érdekesség, hogy az eternai nyelvnél sokkal kevesebbet változott az eredeti 21. századi nyelvhez képest. Az eternai és a felszíni dialektusok annyira eltértek egymástól, hogy a két csoport tagjai nem mindig értették meg egymást.

2118-ban, amikor Eterna kapui megnyílnak, a felszín népe egy töredezett, feudális világot kínált: egyszerre kegyetlen és ígéretekkel teli, ahol a rendet a kard és a hit tartja fenn, a tudás pedig a legnagyobb kincs és a legveszélyesebb fegyver. Ebben az időben kezdődik el a történetünk.