Project Arca Europa

Magyar örökség, EU érdeklődés

A Glubina-17 jogilag Magyarországra szállt, a kormány azonban nem rendelkezett a fenntartáshoz szükséges forrásokkal. Titkos katonai területként tartották fenn, de a gyakorlati hasznosítás elmaradt. A rendszerváltás utáni politikai instabilitás miatt sem katonai, sem civil irányban nem történt továbblépés.

Az Európai Unió először a kétezres évek végén, Budapest környéki infrastrukturális és vízbázis-védelmi felmérések során szerzett tudomást a bunker létezéséről.
Ezeket a jeleket később földalatti radarmérések is megerősítették. A hidegháborús eredet gyanúja a Szovjetunió felbomlása után előkerült, rendezetlen GRU- és KGB-archívumokból származó töredékes iratokkal nyert bizonyosságot. A teljes képet magyar kormányzati belső csatornák tették teljessé, az EU-s csatlakozási tárgyalások bizalmas mellékszálaként, jelezve a komplexum stratégiai jelentőségét és potenciális hasznosítását.

Project Arca Europa

A tizes évek közepén az Európai Tanács egyre komolyabban vette a globális instabilitás jeleit: a klímaváltozás felgyorsulását, a geopolitikai feszültségeket és a tömegpusztító fegyverek terjedését.
2016-ban – teljes titoktartás mellett – elindították az Arca Europa programot. Célja a civilizáció és kultúra magjának megőrzése egy lehetséges globális összeomlás esetére. Az EU egy teljesen önellátó földalatti város építését rendelte el, amely képes lenne túlélni egy nukleáris háborút vagy más globális katasztrófát. Hasonló programmal már rendelkezett ebben az időben az USA, Oroszország és Kína is.
Mivel a Glubina-17 már létező, komoly infrastruktúrával bírt, az EU vezetése úgy döntött, hogy itt alakítja ki a földalatti bárkavárosát.

A város kapacitását kétszázezer főre tervezték, és teljes katonai védelmet élvezett. A lakosság összetételét úgy alakították ki, hogy kb. 40%-ot alkossanak a tudományos, műszaki, kulturális és egészségügyi szakemberek, míg a fennmaradó többség fiatal, egészséges, tehetséges populáció legyen – biztosítva, hogy a háború után elegendő reproduktív és munkaerő-kapacitás álljon rendelkezésre a világ újjáépítéséhez.
A város nem megújuló készleteit egy évszázadra tervezték, teljes önellátására törekedtek, beleértve az élelmiszer-termelést, vízellátást, energiatermelést és hulladékkezelést is. Az összes EU tagország részt vállalt a projektben, de a konkrét kiválasztás és a lakosság összetétele titkos volt, egyedül a kvótákat ismerte a vezetőség. A kiválasztás során a genetikai profilok, egészségi állapot és szakmai háttér alapján döntöttek.

Titkosítás és a NATO kihagyása

Az Arca Europa teljes egészében EU-s belső program volt, amelyből a NATO és így az Egyesült Államok is ki lett zárva. Ennek okai:

• Stratégiai önállóság: az EU nem akarta, hogy a létesítményekről külső hatalmak – különösen az USA – információt szerezzenek.
• Katonai előny: egy ilyen projekt létezése békeidőben is politikai nyomásgyakorlásra adhatott volna okot.
• Fedőprojektek: a kivitelezést polgári és infrastrukturális fejlesztések (nagysebességű vasútvonalak, víztározók, energiaátviteli alagutak) mögé rejtették.

Az EU tagállamainak többsége csak részfeladatokról tudott, a teljes koncepcióról csupán egy szűk kör – a program katonai és politikai vezetői – rendelkezett információval.

A Glubina-17 tényleges bövítése egy évvel a program elindítása után, 2017-ben kezdődött meg, a 3-as metróvonal teljes felújításának fedése alatt. Az alagutak és állomások korszerűsítése lehetővé tette a nehézgépek, anyagok és moduláris szerkezeti elemek rejtett bejuttatását a Glubina-17 mélyébe. A projekt egyik kulcsfontosságú eleme volt a régóta lezárt titkos logisztikai útvonal metróvonal újranyitása, amelyet teljes mértékben katonai ellenőrzés alá vontak. Így a több százezer tonnányi építőanyag mozgatása a felszíni forgalomban gyakorlatilag nyom nélkül zajlott.

Glubina eredeti négy Alpha szintjéhez négy Beta szintet építettek, kialakítva ezzel európa bárkavárosát, amit Urbs Aeternának kereszteltek el, ami latinul „Örök Várost” jelent és utal a város céljára: az emberi civilizáció megőrzésére egy esetleges globális katasztrófa után. Megjegyzésként megemlítem, hogy Róma is az „Örök Város” nevet viselte.

A város energiaellátásának gerincét a forradalmian új fúziós erőművek adták, azonban a maximális biztonság érdekében a régi szovjet reaktorokat modern, stabil tórium alapú reaktorokra cserélték, amelyek vészhelyzeti tartalékként szolgáltak.

2024-re el is készült a város strukturális kivitelezése, innentől fogva leginkább csak a komplexum modernizálásával és fejlesztésével foglalkoztak. 2030-ra a város teljesen önálló, önfenntartó egységgé vált, amely képes volt ellenállni a globális katasztrófák hatásainak, a rákövetkező években már csak apró simításokat és karbantartásokat végeztek.

Urbs Aeterna közvetlenül a magyar kormány és az Európai Válságkezelő Hatóság (EVH) közös igazgatása alatt állt. A lakosságot tudósok, kutatók, tanárok, technikusok, művészek és kulturális képviselők alkották. A létesítmény általánosan használt nyelve az angol lett. A lakosság létszáma ekkor mindössze tízezer fő volt, zömében válogatott tudósok, akik az EU tagországáiból lettek kiválasztva.

A Globális Kataklizma

2037. május 24-én hajnalban globális nukleáris háború robbant ki, ami a III. világháború végét is jelentette.

Az USA rengeteg nukleáris robbanófejet indított el főleg orosz és kínai célpontok felé. A válaszreakciók nem maradtak el: percek alatt az Európai Unió, Oroszország, Kína és számos regionális hatalom egymásra szabadította nukleáris arzenálját.
Urbs Aeterna ebben a pillanatban lezárult.

Május 24-én Budapestet teljes erejű atomcsapások érték, és a város nagy része eltűnt felszínről. A túlélés csak keveseknek adatott meg – azoknak, akik már Urbs Aeterna védelmében voltak.