2. Ébredés

11-12-2118 szombat

0530

Az ébresztőóra fémes berregése keltette Liát, aki izzadtan és kábultan tért magához. Feje lüktetett a fájdalomtól, az utolsó pár pohár szeszre már igazán nem lett volna szüksége. A lakásban fülledt meleg volt, a levegő pedig nehéz és állott. Lia émelyegve felült az ágyában, és próbált visszaemlékezni az előző napra. Kelen távozása után még maradt egy-két italra.
– De nagy fasz vagyok – suttogta hányingerrel küszködve, s közben tapogatva megkereste a villanykapcsolót. Kattanás hallatszott, majd egy fájdalmas villanás, és fény töltötte be a szobát. Sem ablak, sem dísz, de még egy kép sem volt a betonszürke falakon. A helyiség mindössze tíz négyzetméter lehetett, ággyal, szekrénnyel, asztallal, két székkel, egy mosdótállal és csappal. Minden fém és műanyag: eternai minimalizmus.
Valami faszival is találkoztam este. Egy torz emlékkép jelent meg előtte: egy alkoholos csók; egy férfi spannert szív fel a hasáról; egy orgazmus nélküli szex. Érezte, ahogy szégyennel keveredő undor buggyan fel a lelkében, de gyorsan elfojtotta ezt.
Végül felállt, és meztelenül a szekrényhez ment, ahonnan két pirulás dobozt vett elő. Az egyikben spannert, a másikban fájdalomcsillapítót tartott az ilyen helyzetekre. Szárazon bevette a tablettákat, majd a csaphoz sietett, megnyitotta és közvetlenül inni kezdett belőle.
Össze kell szednem magam! Locsolt egy maréknyi vizet az arcára. Ma van az elbeszélgetés és délután valami vizsgálat is lesz. Ki kell józanodnom!
A vízcsap halkan csippant egyet. Lia azonnal elzárta a vizet és az órájára pillantott. Ügyes, elbasztál egy litert. A mosdó mellett álló vödörhöz lépett, a régóta ott álló, langyos vízbe mártotta a rongyot, kicsavarta, és a tál fölé hajolva nekilátott rendbe szedni magát.
Miután megmosakodott, egy kék pólót és egy szürke kantáros nadrágot vett fel, majd belebújt a műbőr bakancsába. Egy apró tükörben gyorsan megnézte magát, és szomorúan konstatálta, hogy az elmúlt pár hétben mennyire igénytelenné vált a megjelenése. Vállig érő sötétbarna haja fakó és töredezett, barna szemei karikásak, az arca pedig beesett volt. Olyannak látta magát, mintha ötvenéves lenne, pedig pár hónapja töltötte csak a harmincnégyet.
Egy angyal! – gondolta a tükörképét nézve, miközben próbált komoly, sztoikus tekintetet magára erőltetni, de végül elnevette magát.

0618

Az ajtózár kattant, és pár perccel később a szoba ugyanolyan üres volt, mint annak betonszürke falai.