1. Korhadó Falak

10-12-2118 péntek

1725

A Beta-3-as szinten, a Korhadó Falak nevű krimó fáradt neonfényei alatt a levegőben maradt a romlott hulladék és izzadtság bűze – lebegve, mint egy emlék, amit mindenki próbált elfelejteni. A szűrőventilátor régóta hallgatott. Hogy meghibásodott, vagy csak senki sem érezte fontosnak – már senkit sem érdekelt.

– Azt mondod jelentkeztél? – kérdezte Kelen, miközben lassan megforgatta az üres poharat. Nem nézett a nőre, csak bámulta az üveg alján megmaradt pár csepp italt.
– Jelentkeztem – felelte Lia, és belekortyolt az algaszeszbe. Az ital égetett, de már nem volt kedve grimaszolni. – A papírokat már odaadtam Eunomiának. Holnap reggel várnak a vizsgálatra.
– Ez... ez őrültség! – Végre ránézett. A hangja halk volt, de nyers. – Te nem vagy katona.
– És mégis ki közülünk? – vont vállat Lia. – Az adósságom majdnem megduplázódott az elmúlt három hónap alatt. Otthon egy kilowatt után leold a biztosíték. Faszom! Ennyit kapok.
Lia idgesen beletúrt a hajába, Kelen pedig felsóhajtott.
– Tudod egyáltalán, hogy miért küldenek a felszínre? Tudod, mi lenne a feladatod?
– Nem! De ott legalább nem jön minden hónapban újabb kamathalmozás – Letette a poharat és dühösen a férfi szemébe nézett.
– Eterna nem hagy éhen halni senkit – felelte a férfi csendesen. – Tudod, hogy ha bemennél az újraegyeztetésre, áthelyeznének egy szociális szektorba. Rehabilitálnának. Lassabban nőne az adósságod, kapnál egy közösségi lakrészt, valami könnyű munkát.
– Tudom – bólintott a nő. – De az nem old meg semmit. Csak késlelteti. Inkább... inkább én döntök, hogyan viszem végig. Aztán újrakezdem az életem, talán pont fent. A Napfényben.
– Nem fogsz újrakezdeni semmit, Lia – morogta Kelen. – Ott fent nincs „újrakezdés”. Csak dögkóró, leszakadt hidak meg csend. Az a fajta csend, ami megöli a lelket. Ez nem az a Lia, aki ebbe belemegy.
– Az a Lia már rég nincs. – Egy pillanatig elcsendesedett és becsukta a szemeit. – Eltemettem, amikor anyám lakását visszavette az önkormányzat, te meg... hát, te… hogy mondjam… akkor már apa voltál. Lehet te megférsz a falak mögött. Én nem.
– Ne csináld! Ha kell, próbálok segíteni. Beszélek Ékával, talán tudunk valamit…
– Nem kérek tőled semmit, Kelen. Ez nem rólad szól. Nem rólunk vagy rólatok. – A hangja meglepően nyugodt volt. Talán túl nyugodt is. – Csak... ennek most jött el az ideje.
A háttérben valaki veszekedett a pultnál, egy pohár csörömpölt, de egyikük sem nézett oda. A pillanat úgy feszült közöttük, mint egy túlfeszített húr.
– Mikor indulsz?
– Holnap reggel hét. Állítólag egy belső kabint is kapok, ami jól szellőztetett. – Mosolygott, ami inkább tűnt fáradt rándulásnak. – A tesztek eredményei három napon belül lesznek meg. Ha megbukom, úgyis visszazavarnak a Beta-3 szintre.
– És ha nem?
Lia csak megvonta a vállát. – Akkor karácsonyra már itt sem leszek. És talán először végre kapok egy maszkot, ami megszűri a világot.